Miskolc-Tetemvári Református Egyházközség Honlapja

Ugrás a tartalomra Ugrás a láblécre

Miskolc-Tetemvári Református Egyházközség Honlapja

MENÜ

Almási Ferenc református lelkipásztor húsvéti gondolatai

Eredeti cikk (minap.hu)

almasi_ferenc_reformatus_lelkesz

Mondhatnánk: micsoda kérdés?! – Természetesen minél tovább akarunk élni! Az utóbbi évtizedekben valóban nő is a várható élettartam, amiért egyre többen egyre többet teszünk is. Igyekszünk egészségesebben étkezni, buzdítanak a több mozgásra, és sokan meg is fogadják a tanácsokat. De láthatóan ez nem elég. Még tovább akarunk élni, sőt, ha lehet, mind szellemileg, mind testileg jó kondícióban. Tudósok biztatnak: lehetséges még jobban kitolni az emberi élet határát. – De vajon mi a határ? Meddig lehet meghosszabbítani az életet?

Tudósok néhány évvel ezelőtt megállapították, hogy ha az ember egész élete folyamán minden optimálisan zajlik (nem mérgezi magát, nem esik komoly betegség áldozatául stb.), akkor várható életideje 120 év lesz. Ennyi idő után ugyanis kimerülnek az ember életenergiái. Milyen érdekes: Mózes első könyvében, a 6. fejezet 3. versében a következőképpen olvashatjuk Isten szavát: „Ne maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen ő csak test. Legyen az életkora százhúsz esztendő”. - Isten igéje igazat mond. De jó is lenne, ha mindent el tudnánk fogadni, ami a Bibliában írva van!

A Biblia azonban más tekintetben is ír az emberi életről. Azt írja, hogy örök! A földi élet után az örök kárhozat vagy az örök élet, boldogság vár ránk. Ami eldönti azt, hogy hol töltjük az „örök-részünket”, az nem a jócselekedeteink mértékétől, hanem egyes-egyedül Jézus Krisztushoz való viszonyunktól függ. Isten ugyanis úgy szerette „a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Jézus Krisztus azért jött ebbe a világba - odahagyva a mennyei örök dicsőséget -, hogy magára vegye minden ember bűnét a kereszten. Nem a zsidók vétke csak, hogy megölték Jézust, mert ők csak eszközök voltak Isten tervének végrehajtásában. Magunkba nézzünk, mert miattunk, minden emberért kellett Jézusnak meghalnia és testében minden kínt elhordoznia.

De vajon mikor fogjuk ezt elhinni, elfogadni? Hiszen az emberiség a földi életet akarja toldozgatni, hosszabbítani csak. A géntechnológia, a mesterséges intelligencia, a klónozás vagy akár a gépek által való valamilyen hibrid élet lehetőségét is kutatják, csak még tovább élhessünk itt, a földön. Pedig Isten már 2000 évvel ezelőtt elrendezte az ember örök életének a kérdését Jézus Krisztus által. Nincs szükség különleges technikai vívmányokra, csak a feltámadott Úrba vetett hitre.

Pál apostol öreg korában igaztalanul bebörtönözve ír levelet a Filippiben élő keresztyéneknek. Azt hiszem, nem sok vidámabb, boldogabb hangvételű levél született a világtörténelemben. Boldogságának kulcsa pedig az, hogy tudja, hová kerül földi élete végeztével. Azt írja: „nekem az élet Krisztus, a meghalás nyereség!” (Fil 1,21). A börtön falai közül is Krisztusban való örömre buzdít: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Fil 4,4).

Krisztus ugyanis feltámadott a halottak közül, és megnyitotta számunkra is a mennyek országának kapuját. „Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” (1Kor 15,55). - Sehol!

A Krisztus váltsághalálában és feltámadásában hívőknek ugyanis megtört a halál, a kárhozat ereje, és vár rájuk a mennyek országa. E húsvéton ez a hit, reménység töltse be a szívünket, ünneplésünket, életünket! Ünnepeljünk otthon, de a gyülekezetünk közösségében is!