A szertartás közvetítésén hangzott el, hogy Erzsébet királynő soha nem jelent meg egy-egy összejövetelen ridikül nélkül, ugyanis ezeknek a női táskáknak fontos szerepük volt. Ha azt Erzsébet a bal kezében tartotta, egy arra megkért szolgáló figyelte és ilyenkor tudta, hogy minden rendben van a királynő körül. Azonban, ha átvette a táskát a jobb kezébe, az azt jelentette a szolgálónak, hogy cselekedjen és vezesse a királynőt egy másik beszélgető partnerhez, vagy menjenek tovább a helyszínről.
Egy szolga, akinek az volt a feladata, hogy figyelje, melyik kezében tartja Erzsébet királynő a ridiküljét!
„Ahogy a szolgák uruk kezére néznek, vagy a szolgálóleány úrnője kezére, úgy nézünk mi Istenünkre, az ÚRra,..." (4.a)
Mennyire így kellene nekünk is figyelni Urunkra! Figyelni, amikor jelez és megérteni, amit tennünk kell! Ha azt jelzi igéje, vagy egy másik testvér által, hogy „nem helyes, amit teszel", akkor felhagyni bűnös cselekedeteimmel! De ha azt mondja „minden rendben van hű szolgám, csak így tovább", akkor hűségesen folytatni a Neki is tetsző cselekedeteimet! De jó lenne így élni, mennyi mindentől megmenekülhetnénk, és mennyi áldásban lenne részünk, ha tekintetünk mindig Urunkon lenne!
„...míg meg nem könyörül rajtunk." (4.b)
Akaratát lesni úgy, hogy közben tudom: amit kér, azért teszi, mert könyörülő és gondviselő Isten! Nem zsarnokoskodó Úr, hanem szerető Atya! Mielőtt a tízparancsolatot népének adta volna, előtte megszabadítja őket! „ Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából." (2Móz.20,2), és csak utána jön a kérés és a parancs! Isten először megvált téged Krisztus által, aztán kéri, kövesd a szeretet parancsát, légy kész megbocsátani és mutasd meg a környezetednek, hogy mit jelent Isten gyermekének lenni.
Nézzünk Istenünkre, kérjük az Ő vezetését, és így induljunk el a mai nap teendőinek elvégzésére, bízva abban, hogy ma is, könyörül rajtunk!
Fejér Zoltán