Persze, az időjárás, az évjárat jellege, a talaj, éghajlat és sok minden más is befolyásolja, azt hogy mennyi és milyen minőségű termést tud valaki betakarítani. Sajnos idén láthattuk azt is, hogy mennyire megnehezíti a hatékony földművelést az aszály, a vízhiány, mennyire fontos, hogy lehetőleg okosan gazdálkodjunk az adott javakkal, forrásokkal. Nyaranta tudjuk és szoktuk látni, hogy pl. az aratás egy eléggé idő, és munkaigényes, de annál látványosabb munkafázis. Most pedig már a szüret ideje is közeledik, egyre jobban, aminek köszönhetően ismét sok dolgos embert láthatunk majd az út mentén szorgoskodni a szőlőjében.
Ahogy Igénkben olvassuk, az ember feladatot kapott Urától. Egy nagyon szép, de felelősségteljes küldetést bízott rá teremtő Istene. Az ember azt a feladatot és kötelességet kapta, hogy művelje és őrizze az Ő Urától kapott helyet, azt a földet, földterületet ahol él, házát, lakását és annak környezetét, tehát, hogy vigyázzon rá, és ápolja!
Az embernek lehetősége volt a természettel együtt, harmóniában élni. Mégpedig az Úristen által megteremtett természet törvényeit és azok körforgását felhasználva élni. Élvezni a betakarított termények hasznát, a megtermelt zöldségek, gyümölcsök felhasználásának élményeit. Gondoljunk csak bele, Testvéreim, milyen jó érezni Isten szeretetét a természet gazdagságán keresztül is! Ilyen ugye a késő nyár és ősz, mint a betakarítás időszaka is, amikor hálát adhatunk Mennyei Atyánknak a termésért is!
„És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” Tehát elmondhatjuk, hogy Isten valóban a teremtett világ megőrzését, és művelését bízta ránk. Melyhez kérhetünk erőt Istentől imádságban, és ehhez kérhetjük az ő gondviselését is. Azt láthatjuk azonban a világunkban, hogy Isten értelmes teremtménye, az ember nem engedelmeskedik az ő Urának, romba akarja dönteni Istenének munkáját. Háborúzik, és végső soron elveszíti a jó irányt, az Isten felé vezető irányt. Nem műveli a kapott javakat, ős nem műveli eléggé szellemi életét sem. Nem sáfárkodik jól egészségével és nem gazdálkodik jól a kapott idejével sem. Szétfolyik az idő a kezében. Sőt, a világ nemzeteinek egy része már a kultúrájának értékeit sem képes, vagy már nem is karja megvédeni, megőrizni és művelni.
Kedves Testvéreim, a legnagyobb baj az, amikor valaki az ő Teremtő és gondviselő Istenével való kapcsolatát sem ápolja, műveli. Amikor mi sem töltünk (el) elég időt/fordítunk rá időt az Istenünkkel való kapcsolatban/ra. Elpazaroljuk, eltékozoljuk másra. A mi Istenünk azonban ma is, minden nap megadja nekünk a lehetőséget, hogy újra ápolhassuk vele kapcsolatunkat. Ezért kaphatunk ma is bátorítást, útmutatást az Úr Igéje által. Hétvégén a legtöbb ember, a családok picit megpihennek és ilyenkor kicsit szándékosan is kiesünk a hétköznapok kerékvágásából, hogy kipihenhessük az elmúlt hét fáradalmait. Isten azonban nem hagy magunkra bennünket egy szempillantásra sem, ő nem megy szabadságra, nem áll meg a hétvégére sem, hanem minden nap hív és vár bennünket, hogy betöltsön az imádság és az igeolvasás által Szentlelkével, szeretetével, békességével.
Mózes első könyvének embere még nem tapasztalhatta ugyan, bár az ígéretet megkapta, de mi már tudjuk elődjeinktől, hisszük és valljuk a Szentírásból, hogy Isten az, aki az„Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. A mi Urunk Jézus Krisztus az, aki helyreállította kapcsolatunkat/viszonyunkat Istennel, aki a mi bűnös voltunkért halt kereszthalált. Őhozzá fohászkodva kell mindig megköszönnünk, hogy ő a mi közbenjárónk az Atya Istennél, és hálát adnunk azért, hogy Krisztus által mi is gyermekei lehetünk az Atyának. Adja Isten, hogy ebben az örömben, ezzel a megbizonyosodással/ bizonysággal tudjuk ápolni, művelni nem csak a ránk bízott földi dolgokat, hanem a mi mindenható, alkotó Urunk Istenünkkel való kapcsolatunkat is minden napon. ÁMEN
Papp Imre