Majdnem mindig dühös volt és csalódott. Amikor már nem bírta tovább, bement az egyetem homályos, ritkán használt kápolnájába. Fel-le járkált a padsorok között, és az üres padok hátoldalát csapkodta. Kiabált, sírt és dühös volt Istenre.
„Isten, Te teremtetted a világot...mi a csodát gondoltál? Nézd, mennyi problémával kell szembenézni az embereknek! Nézd, mennyi a fájdalom, a szenvedés, az éhezés! Nézd a sok pazarlást, a hanyagságot, a bántalmazást! Akárhová nézek, mindenütt szenvedő, összezavarodott, magányos embereket látok!" A fiatalember tovább hadonászott és szónokolt.
Végül teljesen kimerülve leült az első sorba, és reményvesztetten nézett a keresztre. A kereszt lakkozott felülete visszatükrözte az ólomüveg-ablakokon keresztül beszűrődő poros napfényt. „Az egész egy nagy káosz! Ez a világ, amit teremtettél, nem más, mint egy nagy zűrzavaros összevisszaság! Ennél még én is jobb világot tudnék létrehozni!"
Ekkor a fiatalember egy hangot hallott a poros kis kápolna csendjében, amitől tágra nyílt a szeme és leesett az álla.
„Pontosan ezt várom tőled!"
Egy fiatalember, aki minden problémájában Istent hibáztatja. Milyen sokan ezt teszik, és talán tesszük mi is! Ha valami nem sikerül, nem úgy végződik, nem akaratunk szerint zajlik: Isten a hibás! Ő mindenható és, mint ilyen, bármit meg tud változtatni és mindent jobbá tudna tenni! Miért nem teszi? Bezzeg, ha mi helyette lennénk...
Erre mondja a fentebb olvasott történetünkben Isten: „Pontosan ezt várom tőled!" Tedd jobbá ezt a világot TE! Környezetedben, munkahelyeden, családodban, kapcsolatodban légy a békét teremtő, a megbocsátó, a minden körülmények között is szerető Isten gyermeke! Ne csak várj Istenre, hanem légy Isten munkatársa, hogy jobb és élhetőbb legyen a világ! És, ami még nagyon fontos: nemcsak kéri, hogy tedd jobbá a világot, segít is neked, hogy ez sikerüljön!
Ma reggel is fogadd el Isten, Jézusban neked kínált áldását, hogy te magad is áldássá lehess! Áldott napot!
Fejér Zola