Elmondja nekik, hogy a gyülekezet támogatása neki is sokat jelentett, de nekik még többet. Az adakozás láthatatlan oldalát mutatja be a gyülekezetnek. Mert van az adakozásnak egy olyan oldala, amit mi látunk. Az pedig mindnyájunknak különböző. Valaki úgy tekint az adakozásra, hogy a másik felet nézi, az ő szükségét, és ad annyit, amennyit maga is szükségesnek lát. És van, aki azt mondja, hogy minek adjak, adjon más, másnak úgy is jobban van, mint nekem. Van, akit a szíve indít adakozásra, semmit sem várva, örömmel teszi. És sok lenne számba venni, hogy mikor mit gondolunk, vagy hogyan állunk az esetleges helyzetekhez. A Pál által megmutatott oldalnak semmi köze az eddig felsoroltakhoz. Azt mondja Pál, hogy nektek van szükségetek az adakozásra, nem nekem. Pál tudta, hogy ha a filippiek nem támogatják semmivel sem őt, akkor Isten másként gondoskodik majd róla. A filippi gyülekezetnek van szüksége arra, hogy adjon, hogy adni tudjon. Miért? Azért, mert az adakozáshoz bizalom kell, mélyebb Isten ismeret kell. Bizalom kell ahhoz, hogy a kevesemből adni tudjak, bízni abban, hogy ha adok, akkor kapok is Istentől. Hinni abban, hogy Isten tényleg gondviselő Úr. Istenismeret kell hozzá, hogy tudjam, hogy Isten szorzótáblája más, mint az enyém. Hogy ő többszörösen adja vissza azt a keveset, amit én adok neki. Az adakozás nehéz dolog, meg kell rá érni, meg kell magunkban harcolni, tudni kell a helyén látni az eszközeinket, és a helyén értékelni. Tudni kell elengedni. Ezek nagyon nehezen jönnek, de tanulhatóak, és amikor elindulunk ebben a tanulásban, akkor tapasztaljuk majd, hogy jó adni az Úrnak, és másoknak, jó az ilyen érzésektől is szabadnak lenni, és öröm tölt be bennünket azért, hogy Isten dicsőségére tehettünk, adhattunk valamit. Pál elmondja, hogy soha sem kívánt tőlük semmilyen anyagi vagy természetbeli támogatást, de ha már adtak, kívánja, hogy bőségen kamatozzék az ő javukra. Pál azt mondja magáról, hogy ő megtanult szűkölködni is és bővölködni, egészen be van avatva az éhezésbe is és a jóllakásba is, és mindezekben tud elégedett lenni. Mert mindenre van ereje a Krisztusban, aki megerősíti őt.
Ebben a néhány versben, Pál nem számon kér, nem kérdez, nem mérlegel, hanem köszönetet mond. Bár tanítás van ebben a számunkra az adakozásról, és példa a filippi gyülekezet, ezért most bennünket sem kérdez az ige, nem mérlegel, nem kér számon, és nem követel, hanem megerősít abban, hogy Isten tudja, hogy amit adunk azt szívünk minden szeretetéből tesszük, neki ajánljuk, és ő erre válaszként be fogja tölteni minden szükségünket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban. Tudjuk, és tapasztaljuk azt, hogy az életben nagyobb szükségeink is vannak, mint a fizikai dolgok, persze azok is nagyon fontosak, a biblia ezen a téren nem életidegen. De égetőbb és gyötrőbb tud lenni, ha nincs békesség a szívünkben, a családunkban. Ha nincs egészség, ha nincs lehetőség kitörni abból, amiben élünk. Elszomorító, ha nincs szeretet bennünk, vagy családunkban és az önzés egyre csak rombol és szétszed mindent körülöttünk. Ezek a szükségek betölthetők, ez az állapot változtatható! Kérhető, és ingyen kapható. Isten kész betölteni ezeket, dicsőséggel az ő Fiában. És ha betölti, akkor mi is megtapasztaljuk, amit Pál is, hogy mindenre van erőnk a Krisztusban, aki megerősít bennünket arra, hogy megelégedéssel éljünk meg szűkebb esztendőket, és bővebbeket is.
Dezsőné Pájzu Anita, Sátoraljaújhely