Ez az ige, azaz a Krisztus Himnusz, egész keresztyéni életem egyik alapigéje. Megtérésemkor a Kárpátaljai KRISZ által szervezett ifitáborban sokszor beszéltünk erről az igéről, mintegy himnuszként zengtük, hogy „Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére!", s annál is többször énekeltünk róla! Hihetetlen és csodálatos igék! Így idősödő fejjel, még jobban a csontjaimba vág.
Pál apostol ebben a levelében, már a második fejezetben, nem csak szavakkal buzdítja a filippi gyülekezetet az alázatra, a helyes magatartásra, hanem Krisztus életének példáján keresztül ajánlja az alázatosságot. Ugyan azon érzés hasson át minket, ugyan az az indulat legyen bennünk, ami Krisztusban is! Hiszen így tudjuk Őt követni azon az úton, ami elvezet minket a mennyei dicsőséghez.
Krisztus megalázkodása abban állt, hogy a dicsőség és tisztesség legmagasabb rangjáról alászállt a gyalázat legalacsonyabb fokára, fogalmazza meg szépen Kálvin János igemagyarázatában. Jézus Krisztus nem akarta az Istennel való egyenlőséget elragadni az emberektől, mintegy zsákmányt megtartani, hanem megüresítette magát. Vagy mondhatjuk úgy is, hogy kiüresítette magát, hiszen az isteni voltát önként, s nem kényszerből bizonyos ideig elrejtette, hogy istensége ne mutatkozzon meg az emberi test gyöngeségének állapotában.
Krisztus egy személye két természetből áll. Jézus Isten Fia volt, vagyis valósággal egy az Atyával, lemondott a dicsőségéről, amikor testet öltött és szolgai formát vett fel és emberekhez hasonlóvá lett. Gyermeki példával olyan, mint amikor a Király elmegy, hogy megismerje népét közelebbről, de álruhába bújik, leplet húz magára, hogy a királyi volta ne látszódjon, mert akkor már az emberek másként viszonyulnak hozzá. S így tisztábban láthatja, hogy királyságában hogy is zajlik az élet, milyen életvitelt folytatnak az emberek.
Jézus Krisztus az isteni voltát takarja el mintegy fátyollal az emberek elől azért, hogy teljes voltában ember legyen, és végigjárja azt az utat, amiért küldetett e fölre.
Testvérem, gondoltál már arra, hogy mekkora alázat uralkodhatott Jézus egész élete alatt a bensőjében, hogy ezt földi élete folyamán véghezvitte? Jól lehet, a megdicsőülés hegyén néhány tanítványa számára felragyogott isteni volta, de meg is tiltja övéinek, hogy még ne beszéljenek a történtekről, mert még nem jött el Krisztus váltságának órája. (Mt 17,9)
Dicséri egész bensőm az Urat, hogy megtette ezt Értem az én Megváltóm!
Testvérem, látod magad előtt azt a mérhetetlen szeretetet, amely ahhoz kellett, hogy Jézus mindhalálig kitartson érted?! Hálát adtál már ezért? Megüresítetted-e már te is a bűntől a te szívedet? Odapakoltál minden vétkedet Isten lába elé? Érzed, hogy milyen megváltott gyermekeként, újabb és újabb esélyt kapni az alázatos életvitelhez?
„Jöjj, itt az idő, hogy dicsérd! Jöjj, itt az idő, hogy átadd szíved! Jöjj, úgy, ahogy vagy és dicsérd! Jöjj, úgy, ahogy vagy az Úr elé! Jöjj! Egyszer minden nyelv megvallja, hogy Ő az Úr, És mindenki térdet hajt! De a legnagyobb kincs mégis azokra vár, Kik Őt választják ma!"
Kívánom, hogy tedd meg te is, még ma! Ámen
Fedorné Kiss Gabriella, Sátoraljaújhely