-„Ugyan már,- jött a válasz- Isten egy Jóisten, tőle csak nem kell félni az embernek. A pokol meg nem is létezik."
-„ Várja csak meg a végét, -válaszolta- száz év múlva biztosan kiderül, kinek volt igaza. Ha magának, úgy nincs semmi következmény, ha nekem, akkor maga nagy bajban van. Biztos ön abban, amit állít?"
Egyértelmű dolog, hogy Isten dolgait elbagatelizáni veszélyes dolog. A Biblia szerint vannak, akik Isten gyermekei, a gyermekeknek nincs félni valójuk, de sokan vannak, akik nem Isten gyermekei, nekik viszont van félnivalójuk. Miért? Azért mert nem mindegy, hogy Isten a mi szerető Atyánk, vagy az ítélő bíránk.
Nem mindegy, hogy elnézi-e a bűneinket, vagy megítél a bűneink miatt. Isten nem viseli el a bűnt, nem viseli el az iránta való engedetlenséget. Az lehet a közelébe, aki bűntelen.
Azt hiszem a mai idők egyik legbosszantóbb eltompultsága, hogy az ember nem veszi komolyan az élő Isten haragját a bűn miatt. A művelt európai ember azt hiszi, hogy Istent csak úgy le lehet rendezni. Befizetem az egyház adót, olykor elmegyek templomba és minden renden van. Nos, nem így van! Kezdjük el inkább megint félni az Istent, és higgyük el, amit a Biblia mond: -„Mindnyájan vétkeztünk!". Kezdjünk el végre ezzel foglalkozni és rendezni a bűneinket Istennel.
A megoldás pedig nem más, mint Jézus. Ő az Isten szeretete. A kereszten három ember volt. Két bűnöző a szélén és középen az Emberfia Jézus. Miért függ a kereszten? Az egész világ bűneiért, a te bűneidért. Magára vette minden bűnünket, kifizette az árat. Nekem mi a dolgom? Az, hogy törődjek ezzel, magammal és Jézussal. Az, hogy leboruljak a keresztje alatt, kérjem a bocsánatát és befogadjam, mint életem Urát a szívembe.
Mi az életem legfontosabb feladata? Az, hogy megbékéljek az Istennel, hogy Atyámnak szólíthassam, Ő pedig engem gyermekének! Úgy legyen. Ámen
Tóth Tamás