Az egyikben azt láthattuk, amint emberek fejvesztetten, és megsebesítve rohannak ki egy házból. Beteg lelkű emberekből "ördögöt akartak űzni" - de az nem sikerült nekik. A dühöngő, akit meg akartak gyógyítani a Jézus nevével, az rájuk rohant, leteperte őket a földre, végül annak örülhettek, hogy életüket megmenthették.
A másik kép egészen eltérő hangulatú. A Cselekedetek könyvében háromszor is előfordul, hogy a szentíró boldogan felkiált, ezúttal éppen Efézusban: „...az Úr ereje által az ige pedig hatalmasan terjedt és megerősödött."
Efézus ősidőktől a keleti kultúra egyik kapuja volt Európa felé. Több hatalmas pogány templom is állt Efézusban, forgalmas kikötőváros volt az ókorban, mindenféle kultusz beszivároghatott oda már. Itt mindig bőségesen akadtak mágusok, akik a "hatékony" varázsigéket könyvekbe foglalták, s pénzért árusították... Annyira így volt, hogy az ókori világban egyenesen "efézusi irat" volt a gyűjtőneve a mágikus szertartásokat és varázsigéket tartalmazó könyvtekercseknek! Ilyen kuruzslók, mágusok voltak Szkéva fiai is. Jézus nevében akarták „kényszeríteni" a gonosz lelkeket a távozásra - a történetben pedig olvastuk, ez nem sikerült nekik. Azért nem, mert ők valójában nem voltak Jézusnál. Nem voltak megtért emberek, nem éltek őbenne - csak a gyógyító erőkre tartottak volna számot, amik kiáradását mindenki tapasztalta a keresztyének életében. Nem Isten kegyelmében bíztak!
Efézusban kegyes emberek élték a maguk vallási életét, szívesen hallottak az Úrról, aki mindeneket teremtett, Jézusról, aki kijelentette, milyen is ez az Úr, még a Szentlélek, a jelenlévő Isten felől is érdeklődtek - de mellette sajnos szívesen forgatták a varázsigéket tartalmazó könyvtekercseiket is. Azt halljuk azonban, hogy Szkéva fiainak tragikus kudarca fölébresztette őket. Ezután mások is, akik ilyesmin gondolkoztak, elbeszélték és megvallották a maguk ilyesfajta mesterkedéseit, végül nyilvánosan elégették a mágiák tudományáról szóló tekercseiket. A „Jézus és a mágia" dologból egyedül Jézus maradt számukra, pontosan úgy, mint a reformáció idején, amikor megszülettek a nagy jeligék: sola Scriptura (egyedül a Szentírás), sola gratia (egyedül kegyelemből), sola fide (egyedül a hit által), Solus Christus, egyedül Krisztus!
Vajon a mi életünkben mit takar az „és" szócska, amit az efézusiak közül olyan sokan odatettek a Jézus neve után? Jézus és a gyarapodás, mondanánk anyagias világunkban. Jézus és a hírnév, mondanánk a média uralta évszázadban. Jézus és a kényelem - mert hát mi mást is szolgáljon a tudomány és technika egész nagy hadserege...? S sajnos akad még egyéb fölösleges „és" bőven az életünkben, amit mindenki maga tud csak, saját életében, hogy őnála mit is takar az valójában.
Kedves Testvérek! Vizsgáljuk meg magunkat, hogy a szívünk királya egyedül Jézus-e? Legyen ez ma a legfontosabb kérdés, amit tisztázunk az Úr előtt.
ÁMEN
Papp Imre József