Sokszor találkozom olyan esküvőre jövő párokkal, akik már sok éve együtt élnek és csak most határozzák el a házasságot. Amikor megkérdezem, miért kellett annyit várni azt felelik, hogy féltek az elköteleződéstől. Szeretik egymást és mégis félnek. A mai ember nagy problémája ez, ami sokszor egyfajta gyökértelen állapot, ide-oda sodródás. Nagyon fontos, hogy az ember elérjen oda, hogy ez megszűnik, mert nem jó állapot. Fontos lerakni azokat az alapokat, amelyek meghatározóak. Ilyen időt álló dolog például a hit. Megvallom, hogy akkor stabilizálódott az életem, amikor hagytam, hogy Jézus Krisztus belépjen, és életem ura legyen. Ehhez el kellett magam kötelezni. Meg kellett térnem. Mit jelent ez? Pontosan azt, amit a házasság is követel. A szívünk nagyon hamar megdobban a másikért, úgy érzem, szeretem. Ez a szerelem nagyon közel tud vinni a másikhoz, de sokszor nagyon hangulat függő is. Egy veszekedés után felmerül a kérdés: - Tényleg szeretem? Megváltoznak az érzések és elbizonytalanodom. Nos ezért van szükségünk arra, hogy ne csak a szívünkkel, hanem az eszünkkel is döntsünk a másik mellett. Egy szívbéli és egy racionális döntés. Amikor a szívbéli vacakol, akkor besegít a másik. Nem érzem úgy, hogy szeretlek, de elköteleztem magam. Nos, a megtérés is egy érzelmi állapot, először mindenképpen, de kell hozzá egy racionális döntés is. Én mostantól másé vagyok, azé, aki feltámadt a halálból. A szívem érted dobog és fejben is elköteleztem magam, tiéd vagyok Jézus. Merjünk elköteleződni! Ámen
Tóth Tamás